Úgy gondolom mindenképp írnék egy-két szót a településről és az albergue-ről, ahová indulok. Hospital de Orbigo Leon után kb 2 nap járásnyira van, persze kinek-kinek tehetsége szerint. Nagyon helyes kis település. Amint beérünk a városkába egy 19 lyukú híd fogad bennünket, amit tavaly épp akkor köveztek újra, amikor átballagtam rajta. Korhű módon a felületét nagyméretű gömbölyű kavicsokkal fedték be. Alatta az üres folyómederben láthatóan valamilyen lovagi játékokhoz használatos eszközök voltak. Az egész városka főutcája fel volt apró zászlócskákkal lobogózva, igen hangulatos látvány volt. 

Maga az albergue egyházi fenntartású létesítmény, igazi, régi, nagyon hangulatos hely. A templom után nemsokkal jobbra találhatjuk egyszerű bejáratát. Bekanyarodva a kapualjban kicsi emlékhely került kialakításra, majd egy zárt belső udvarba érünk, ami tele van virágokkal, növényekkel. A falakon egyháztörténeti események fontos állomásait tartalmazó tablók vannak, melyek egészen napjainkig kísérik  a változásokat. Található konyha és internetszoba is. Az épület hátulsó átjáróján keresztül egy eléggé nagy kertbe érünk, ahol kényelmesen pihenhet, moshat, teregethet, naplót írhat, beszélgethet, vagy egyszerűen csak pihenhet a zarándok a napi út megtételét követően. 

Tavalyi évben én éppen egy 32 kilométeres szakasz megtételét követően szálltam meg ebben az albergueben. Legtávolabbi gondolatomban sem merült fel, nemhogy újra fogom látni még valaha az életben ezt a helyet, hanem hogy ráadásul lehetőséget kapok itt tartózkodni hospitaleraként. 

Az albergue vezetője a helyi pap Don Manuel levelében elmondta, hogy egy koreai lánnyal és két spanyol fiúval fogom együtt segíteni a zarándokok hétköznapjait. A levelezésünk meglehetősen érdekes, merthogy én nem beszélek kb 200 szó kivételével spanyolul, ő persze nem beszél magyarul, de angolul sem. Nem kicsit várom érdeklődve, hogy "munkamegbeszéléseink" melyik nyelv mutogatós kommunikációját fogja használni, de alighanem meglehetősen nemzetközi lesz: rámutat a vödörre, meg a felmosófára, majd körbemutat az ujjával a helyiségben. Ezt le kell fordítanom magyarra, ami számomra azt fogja jelenteni, hogy na itt kell felmosnod.  

A munkát azért megkönnyíti, hogy levelében tájékoztatott egy budapesti barátjáról, aki ott volt hospitalero és augusztusra is tervezi hogy ismét kimenjen. A "spanyol fiú" -nak megadta az elérhetőségét, és írta, hogyha felvenném vele a kapcsolatot, akkor feltétlen adjam át üdvözletét.

Természetesen kaptam az alkalmon, hogy magyar nyelven egyenes forrásból kaphatok információkat a rám váró munkával kapcsolatban. Felhívtam a megadott vonalas  telefonszámot, ahol azt vártam, hogy egy maximum egyetemista korú sráccal fogok beszélni. Nem kis meglepetést okozott, hogy a vonal túlsó végén jelentkező fiatalember azt kérdezte: Kit jelenthet be M. úrnak? Hűűű, mondom magamban ki lehet ez az M. úr, akit spanyol fiúként kellene, hogy megismerjek?! Mondom neki a nevemet. A fiatalember nem tágított: melyik cégtől? Háááát... mondom én nem cégtől vagyok. Na akkor rajta volt a meglepetés sora, mert pillanatnyi szünet állt be a beszélgetésbe... Aztán kivágta magát, hogy akkor mit mondhat neki, milyen okból keresem M. urat. Na most mit mondjak? - gondoltam. Nyilvánvalóan ez egy munkahely, nyilvánvalóan valamilyen vezető beosztást tölt be és nem tudom mennyire publikus a Caminoval kapcsolatos dolgai, de nem sok más választásom volt... kinyögtem neki, hogy: Camino. A fiatalaember - nem megbántva senkit, de a hangulata teljesen olyan volt a beszélgetésnek, mintha egy főúri ház vezetőjével társalogtam volna - közölte velem, hogy mindjárt megkérdezi M. urat, hogy tudja-e fogadni a hívásomat. M. úr azonban éppen tárgyalt, ezért szívélyesen megkért, hogy ismételjem meg a hívásomat egy későbbi megadott időpontban. 

Nem húzom tovább a dolgot, M úrral másnapra találkozót beszéltem meg. Kicsit nyomozgatva a neten kiderült, hogy harmincas évei elején járó olasz srác, aki a személyes megismerkedést követően egy könnyed, laza, "jópofa" férfivá érett "fiú" és jót nevezett az előző napi telefonálás körülményein. :) Mesélt néhány dolgot az albergueről, hogy mire kell odafigyelni a betérő zarándokok esetében. Megnyugtatott, hogy nem lesz gondom a poco espanol-om miatt, és biztosított róla, hogy nagyon jól fogom érezni magam. Megegyeztünk, hogyha visszajöttem, akkor ismét fel fogom keresni őt. :) 

Most már finisébe érkezett a pakolászásom is. Meglepő módon ugyan több holmit kell vinnem magammal a hideg és a kinttartózkodás jellege miatt, mégis valahogy sokkal kisebb helyen elfértem. Hát hiába.... ebben is nevelt a Camino... :) Legközelebb jó eséllyel már kintről fogok jelentkezni. :) 

(A városról készült két fotó Dóri és Viki ügyességét dícséri, remélem, hogy nem bánjátok, hogy beollóztam ide)