Amikor az idei évvel kapcsolatban gondolkodtam természetesen első helyet foglalta el a munkakeresés. Akik próbálták ezt a műfajt mostanában ismerik, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat. Még itt a fővárosban sem, azoknak, akik távolabb laknak szinte lehetetlen. Tavaly ősz folyamán kaptam egy ígéretet egy négyhónapos munkavégzésre, amely április elejétől lett volna esedékes, ezért minden más tervemet ehhez igazítva próbáltam számítgatni. 

Úgy gondoltam, hogy április-július közötti munka tökéletesen illeszkedne abba a tervbe, hogy utána egy hónapot itthon töltve szeptember-október hónapban megpróbálkozhassak a hospitaleraság szervezésével. Elkezdtem érdeklődni a dolog mikéntje felől, Petrusznál a Budapesti Camino Klub vezetőjénél, s az interneten egyaránt. Kirajzolódott, hogy két módon válhat valaki hospitalerává, az egyik, hogy elvégez Spanyolországban egy három napos tanfolyamot, ahol egyben lehetősége is van alberguet találni, ahol dolgozhat. A másik lehetőség pedig, hogy út közben sétálva talál egy alberguet, ahol szívesen fogadják a munkáját. Mindkettővel volt némi bibi: mégpedig az anyagiak. Az idei év költségvetésébe nem fért volna bele sem egy dupla kiutazás (először a tanfolyam, utána a hospitaleraság miatt) sem pedig egy Camino ami alatt véletlenszerűen esélyem nyílt volna egy albergueben dolgozni. 

Tovább kutakodtam a neten, amikor véletlenszerűen megtaláltam egy magyar lány írását, aki hospitaleraként tevékenykedve blogot vezetett. Vele egyébként tavalyi utam során próbáltam találkozni, de épp akkor szabadságon volt, így a személyes kapcsolat nem alakulhatott ki.  Blogjából egy kicsit jobban megismerhettem a hétköznapjaikat, a tényleges munkájukat. Csak tovább erősödött bennem, hogy ki szeretném próbálni a Caminonak ezt az arculatát is, ami lehetőséget nyújt arra, hogy az ember megpróbáljon valamit visszaadni abból a sok gondoskodásból, amit ő kapott az Út során. 

Március elején kiderült, hogy nem én kapom meg az áprilistól kezdődő munkát. A leckét alaposan feladták ezzel, hiszen nyilvánvaló volt, hogy prioritást kell élveznie a munkalehetőségnek, de így lehetetlenné vált kiszámítani, hogy mikor, milyen körülmények között tudnék felelősen dönteni a hospitaleraság kérdésében. A hónap második felében történt beszélgetés során újabb igéretet kaptam arra vonatkozóan, hogy június végén munkába állhatok. Ez viszont azt jelenti, hogy az őszre tervezett hospitaleraságot vagy sikerül leszervezni tavaszra, vagy az idén nem nagyon tud rá sor kerülni. 

Lázas tevékenység kezdődött itthon és főleg Spanyolországban egyaránt, hogy létrejöhessen, ha legalább egy rövid időre is ez a dolog. A tavaszi és a nyári szezonra az alberguek rendszerint már feltöltötték helyeiket, hiszen a szezon itt kopogtat az ajtón. A másik aggodalmamat a repülőjegy kérdése jelentette. Attól tartottam, hogyha végre sikerült helyet találni, akkor viszont megfelelő árú repjeggyel leszek bajban a túlságosan közeli időpont miatt.

A húsvét hétvége hozta meg a döntő változást: bizonyossá vált, hogy Hospital de Orbigóban a Parroquial Albergue-ben szívesen fogadnának a május 1-15. közötti időszakban. A terveknek megfelelő útvázlat már rég a fejemben volt, utánajártam a közlekedési lehetőségeknek, így még aznap délelőtt sikerült a repjegyek lefoglalása. 

Az utamat Madrid irányába kezdem, ahonnan Astorgáig busszal szeretnék menni. Itt eltöltenék egy kis időt, mert a város az egyik legkedvesebbik a számomra a Camino-s városok közül, annak ellenére, hogy tavaly én itt csak átsétáltam, mert más cél volt kitűzve aznapra. Olyan, mint egy kis ékszerdoboz. Igazán megéri több időt rászánni, ha ez lehetséges. Bízom benne, hogy most megnézhetem a Gaudí házat, ahol a Camino múzeum található, a Katedrálist, ahová nem sikerült bejutnom, vagy akár a Csokimúzeumot is, merthogy az is van ezen a kedves kis településen. 

Astorgából Hospital de Orbigóba stílusosan gyalog tervezek érkezni, ami azt jelenti, hogy picit visszafelé kell sétálni a Camino útvonalán. Az ott eltöltött 15 napot követően busszal szeretnék felmenni Santiago de Compostelláig, ahonnan az utat Finisterrába illetve Muxiába a hagyományos módon gyalogszerrel tennék meg. Tavaly Finisterrába busszal mentem ki és már akkor megfogadtam, ha valaha mégegyszer eljutok ide, akkor ezt a távot gyalog szeretném majd megtenni. Gyönyörű rész!  Akkor még nem gondoltam, hogy ilyen közeli időpontban erre lehetőségem nyílhat. 

A mini-Camino-t követően Muxiából busszal visszatérnék Compostellába, majd onnan repülővel Madridig visznek a gép szárnyai. Itt kb 8 órám lesz megnézni a város egyes nevezetességeit, majd Madridból Budapestre ugyancsak a felhők felett érkezem. 

Ö...ö.... mi a következő? Kezdhetem összeszedni a cuccaimat! :) Hűűűű de jóóóó! :)))