Úton hazafelé... ez egy kedves kutyás filmnek a címe is egyben. De az én utolsó spanyolországban töltött napom hosszúságát is jelzi. Reggel háromnegyed ötkor keltem, Gyors szedelőzködés és irány a buszpályaudvar. 25 perc alatt sikerült kiérnem a csomagokkal. Kicsit aggódtam, mert a gépem 8-kor indult Madridba, ennek megfelelően elvileg hatra ki kellett volna érni a reptérre, azonban a reptéri busz 6.10-kor indult a buszpályaurvarról.
Végülis senki sem izgatta magát rajtam kívül amiatt, hogy nem vagyok két órával korábban kint. A supermercadoban vett folpackkal gondosan körbetekertem a hátizsákomat aztán becsekkoltam. Rövidesen szólították is a kapuhoz az utazókat, gördülékenyen ment minden. Kilenc óra öt perckor megérkeztünk Madridba. Gyönyörű napsütéses, meleg idő ígérkezett. Elsőként a T1 terminállal szemben lévő csomagmegőrzőt vettem célba, mivel egy könnyű kis hátizsáknál többet nem akartam magammal vinni a városba. Mintegy hét órás sétára készülődtem megnézni a legismertebb túrista célpontokat Madridban.
Előzőleg az interneten próbáltam begyűjteni a közlekedéssel és a látványosságokkal kapcsolatos adatokat. 8 euróért vettem egy napi utazásra szóló bérletet. Hát bőven kihasználtam. Ennyit metrózni és mozgólépcsőzni, mozgójárdázni az utóbbi fél évben összesen voltam. Na jó ez egy kicsit túlzás, de tényleg. Iszonyúan jó, nagyon tiszta, gyors és kényelmes és légkondicionált a metróhálózatuk. A pár óra alatt gyakorlatilag az összes híresebb látnivalót megnéztem. Madrid igazi világváros a maga forgalmas utcáival, régi óvárosi részével, de található itt érdekes új építészeti megoldás is. A legjobban a parkjai nyűgöztek le, sok, nagy és gyönyörű fákkal teli parkjai vannak. Sajnáltam, hogy nem lehetett nálam a nagy fényképezőgépem, mert lett volna mit művészkedni vele.. Ha valaki erre jár, és ideje is akad, két napot bőven el lehet tölteni a látnivalók felkeresésével.
A madridi képek is láthatóak lesznek a google+-ra felkerülő fotók között.
Ami negatívuma volt a városnak, hogy iszonyúan drága volt. Legalábbis innivalók tekintetében. Az utcai standoknál lévő 3 dl-es dobozos üdítő 2,5 euro, a fél literes ásványvíz 1,7-2 euro között mozgott. Drágább volt, mint a reptéren! Supermercado-k sehol a belvárosi részen, ha szomjas voltál a nagy melegben, akkor kénytelen voltál megvenni a drágább innivalót. Ritkán szoktam McDonalds-ban enni, de az 5,8 eurós Big Mac menü olcsónak számító étek volt 4 dl üdítővel.
Aztán délután 5-kor irány a repülőtér. A gép háromnegyed órás késéssel indult, de végülis gyorsabban csapkodott a szárnyaival, úgyhogy Budapestre mintegy 20 perces késéssel, éfjél előtt nem sokkal érkeztünk meg.
Eltelt 26 nap. Csodálatos élményekkel, barátokkal, ismerősökkel lettem gazdagabb. Őszintén remélem, hogy mihamarabb visszatérhetek. Hospital de Órbigóba, a kedves kis alberguebe. Astorgába, Dórához, hátha kicsit többet tudunk egyszer beszélgetni..Meg aztán nem láttam még a Csokimúzeumot se. És a Gaudí palotát se belülről.. És Santiagóból még nem gyalogoltam ki az óceánig... és... és...és.... tudom, hogy van miért visszamennem.... :)))))
