Huhh, regen nem jelentkeztem, de minden nap olyan suru, hogy nem unatkozom. :) Tegnap peldaul meg kellett nyitnunk egy uj nagy szobat, mert az utolso negy napban minden nap tele lett az alberguenk. A delelotti takaritas utan azzal telt az idonk nyitasig, hogy berendeztunk egy 13 fos szobat, agyakat, matracokat, agynemut mindent. Tok jol nezett ki a vegere, csak azt sajnalom, hogy nagyon kicsi a hely a zarandokoknak. Gyakorlatilag a hatizsakokon keresztul kell atlepdelniuk. Igaz, itt nem emeletesek az agyak, ami luxusnak szamit a Caminon. Probaltam szot emelni az erdekukben, hogy talan egy aggyal kevesebb (ami egyebkent egy foldon levo pot matracot jelent) es egy kicsit tobb hely marad a mozgasra, de nem talalt megerto fulekre. Erdekes nekem, hogy neha egeszen kicsi dolgokkal nem lehet kompromisszumos megoldast talalni, ami nagymertekben emelne a konforterzetet a peregrinaknak. Ez van. Igy most mar 65 ferohelyunk van, ami meg mindig bovitheto.
Viszont nagyon elvezem a sokszinu embertomeget. Tegnapelott peldaul nagyon jol es hosszasan beszelgettunk este egy ausztral fickoval es egy texasi egyetemista sraccal. Az ireket ertem meg a legnehezebben. Szegenyekre allandoan vissza kell kerdeznem mit is mondanak, de tudjak magukrol, hogy az akcentusuk miatt nem en vagyok az egyeduli.
Egy korabbi hospitalera tarsam mondta, hogy nehany nap utan meg tudta mondani, hogy egyes szobakban milyen nemzetisegu emberek voltak. Hat van igazsaga... Vannak egyes nepek, akik hogy is mondjam csak, hogy ne legyek serto.... disznoolat hagynak maguk utan. Ma mar en is meg tudom mondani melyik szobaban, illetve a szoba melyik reszen kik voltak... Ja es rajtam is kitort a hospitalera laz. Nemcsak az albergueben, hanem a varosban is. Meglatok egy szemetet es automatikusan hajolnek le erte.. :)))
Lee eleg sokat egyedul hagy, ami reszben jo, reszben nem. Nagyon szeretem fogadni a zarandokokat, megmutogatni mindent, de neha jo lenne, ha tudnam epp merre is tartozkodik Lee, ha valami szokatlan intezkedesre lenne szukseg spanyolul.
Egyebkent megvolt az elso eset a Guardia Civillel is, egy francia holgy a buszon hagyta az osszes papirjat, bankkartyajat, penzet, mindenet. Ezzel kapcsolatban kihivtuk a helyi rendorseget, akik pillanatok alatt kint voltak es nagyon segitokeszen alltak a dologhoz. Sajnos masnap reggelig nem kerultek elo a papirok.
A tegnapi nap kivetelevel mindig voltak magyarok az albergueben. Vagy magyarul beszeloek. Tok klassz volt a belga ficko, akinek magyar felesege volt, egeszen jol beszelt. Aztan tegnapelott volt egy nemet ferfi, akinek a nagyszulei voltak magyarok. O is beszelt nehany szot.
Lassan letelik az idom itt es kezdek gondolkodni az általam is gyalog megtenni kivant utszakaszon. Kicsit felek tole. Na jo, nem kicsit, a masodik naptol nagyon. 35 kilometer lesz albergue nelkul. Ugy erzem nem vagyok ra felkeszulve. Amikor ideerkeztem eleinte vegig azon jart az agyam milyen jo azoknak, akik masnap indulnak tovabb. Nem azert, mert elkivankoztam innen, hanem mert hianyzott a gyaloglas. Most meg el kezdtem aggodalmaskodni. Erdekes, tavaly egy szemernyi sem volt bennem az elso nap kivetelevel.. Majd ha odaerek elmulik ez is. Addig meg van nehany nap es legfokeppen nehany ora 15-en, amit Astorgaban toltok remelhetoleg majd Dorival es Ferivel. Azt nagyon varom mar. :)))
Hal Istennek az idòjaras kegyeibe fogadott bennunket, vegre jo ido van, 25 fok nap kozben es napsutes. Ez nagyon jo a zarandokoknak is, mert kiulhetnek a kertbe meg az udvarra, kint beszelgetnek, esznek, jo hangulatu minden.
Majd elfelejtettem beszamolni a het kalandjarol. Megkertem Don Manuelt, hogy engedje meg, hogy felmenjek fenykepezni a harangtoronybol. (Gondoltam kihasznalom az alkalmat a dicseret utan, amit azert kaptam, hogy az Isten tudja utoljara mikor megpucolt osszes ablakot es uvegfeluletet meglatta es elismeroen nyilatkozott) Nem volt ellenvetese, -bar lehet,hogy magaban az elmebeli allapotomrol gondolkozott :))) - azonnal odamentunk a toronyhoz. Es akkor itt jott a regi vicc.... Na ezt nem gondoltam.... A feljaro ugyanis kivul volt, nem a templombol. A tobb tiz eve osszegyult madarszar kb 10 cm vastagon fedte az osi, fabol keszult gerendaszeru lepcsozetet. A szuk feljaron csak atloban lehetett felmenni. Ird es mond gyakorlatilag a madarszaros gerendakban kapaszkodva, vallammal a falat surolva masztam fel a toronyba a harang melle a fotokert. :)))) Ja es mindezt persze papucsban, csak hogy a kaland igazi legyen. Azert az oramat feluton meglestem, hogy nem eppen harangozas idejen fogok dobhartya szakadast szenvedni, de kaland ezen resze szerencsere elmaradt. A fotozas utan komplett ruhamosas kovetkezett. Mindenesetre jokat vigyorogtam. :)
Tegnap megint magyar napot tartottam, a mult heti toltott paprika utan, tegnap paprikas krumplit csinaltam. Egeszen jol sikeredett. Meg a mai ebed is meglesz belole. Ugy tunik szivesen fogyasztjak errefele - meg koreaban is - a magyar izeket. Sajnos lecsot nem tudok csinalni nekik, mert nincs megfelelo paprika, legalabbis itt nincs. A piacra sajna nem sikerult kijutnom, ez mar itt el is marad, majd Astorgaban jovo het kedden ha minden igaz bele fogok futni. Egy nagy csupor eperre vagyom, de nagyon. :)))
